Drága Nagypapám cipővarrógépét összehoztam egy fésülködő asztal kihajtható tükreinek hátlapjával.

A szívemnek oly kedves ez a darab, de egészében használhatatlan, így bármily értékcsökkentő tett is volt, szétszedtem. Lecsavaroztam a szép aranyozott varrófejet, és a lapot.A cipő varrógép nagyon ritka a "Singer-piacon" gondosan elpakoltam, minden csavarjával, végülis bármikor visszaállítható!   Lefestettem egy réteg Old White majd Paris Grey  Annie Sloan festékkel, és visszacsiszolgattam itt-ott. A fésülködőasztalt már régen szétbontottam, a középső elemből hatalmas krétatábla lett a kertbe, a metszett szélű tükreinek is találtam helyet. A vasalatok helyét fatapasszal kijavítottam, csiszológéppel leszedtem a lakkréteget. Mahagóni vizes lazúrral vékonyan átfestettem, de előtte zománcfestékkel kicsi sablon mintát raktam rá, ami szépen letaszította magáról a lazúrt, így megmaradt a minta! Nem biztos, hogy örökre így maradnak csak amíg nem találok jobb asztallapot...