Az idő múlásával, a személyiség csiszolódásával együtt az ízlés is változik, néha ránézek egy bútorra, amit korábban szerettem, és érzem, hogy nem az igazi már. Így voltam ezzel a szekrénnyel is, a bántóan éles kontrasztokat el akartam tüntetni. A fehér maradhat, abból sosem elég! Selyemfényű Trinát zománccal festettem annak idején, ahhoz nem akartam nyúlni, csak az aranyra fújt lábakat és tetejét akartam finomítani, és persze a nádozatot. Balázs Györgyinél láttam pontosan ennek a kistestvérét fehérre festett náddal, pont aznap amikor festeni akartam, úgyhogy ez egy jel volt, hogy kezdhetem :-) Annie Sloan Cream árnyalattal festettem át 2 rétegben a nádfonatot kívül-belül, sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam, féltem, hogy nagyon aprólékos lesz, de nem :-) A lábai és a teteje is ezt a színt kapta, csak azokat waxoltam is Clear Waxal, valamint nagyon finoman átsimogattam egy ecset hegyével amit Dark Waxba mártottam. Néhol visszacsiszolgattam a régi aranyozást. A faragásokat Héra Design metálhatású arany falfestékkel kentem át, majd lakkoztam gumi arábikummal, és az éleken áthúztam szintetikus Kittfort arannyal. A több tónusú arany úgy érzem archaikusabb hatást ad. Így már sokkal elégedettebb vagyok vele!