Szeretem a túlzásokat. Ha valamibe belekezdek, az legyen nagyon... olyan... Rózsák és pillangók, cirádák, minden, amit a shabby chic elbír...

A fésülködőasztalka lapja élénk, egyenletes barnaságával túl steril volt a kopott bútortesthez képest, így végigmentem rajta a csiszológéppel. Dremel rezgőcsiszolót használok, könnyű kezelni és rengeteg tartozéka van! Nem voltam túlzottan precíz, a farostok közt beívódott festéket meghagytam. Almawinnel transzferáltam a rózsákat a lapra, és a kis ornamentikus díszeket az oldalakra. Mind a natúr csiszolt fán, mind a waxolt felületen egyformán jól tapadt a minta. Kata barátnőm akkoriban épp felnőtt-kifestőkről mesélt, hogy őt mennyire kikapcsolja ez a kis meditatív időtöltés, innen jött az ötlet, hogy én is kifestegetem a rózsákat! Az egyetemi dobozaimban pont találtam egy paletta festéket, ami fotópapír festésére való, úgy viselkedik mint az aquarell, de száradás után teljesen vízálló. Nagyon élénk színei vannak, így a végeredmény nyugtalanítóan vibráló lett, még egy kézi csiszolásra szükség volt. Ezután lezártam a felületet Annie Sloan Clear Wax-al, majd  az új White Wax következett, mert nagyon szerettem volna kipróbálni!  De nem volt miben megtapadjon, úgy vettem észre, hogy sima felületen nem látványos... Épp csak egy leheletnyit világosított az asztallapon. Várnom kell vele, hogy megismerjem, egy szép faragott felületen majd biztosan megmutatja magát.